Mirella fiatal kora ellenére sok élménnyel, tapasztalattal rendelkezik, s ezeket meg is osztja velünk. Elmondása szerint érdekes gyerekkora volt. Szülei nem mindig tudtak vele lenni, mivel apukája folyamatos három műszakban dolgozott a dunaújvárosi Vasműben, míg anyukája a munka mellett sokat volt a gyengélkedő nagyszüleivel is. Ezért aztán Mirelláért sokszor barátok mentek az iskolába, és volt, hogy a szomszéd néninél aludt.
A művészettel való találkozása szinte törvényszerű volt, lévén már az óvodában divattervező akart lenni, szeretett ruhákat tervezni és rajzolni. Ez általános iskola alsó tagozatában elmúlt, mivel rájött, hogy csak magának szeret szabni-varrni.
A rajzkészsége szembetűnő volt, így negyedikben tanára javasolta, hogy ezt rajzszakkörön kellene továbbfejlesztenie. Ötödik osztályban el is kezdett grafika szakkörre járni, ahol egészen nyolcadikos koráig Maróthiné Szeleczky Mária tanárnő foglalkozott vele. Rajzot Horváthné Nagy Mária tanított neki, majd miután ő nyugdíjba ment, a rajzóráit is Maróthiné vette át. Marika néni javasolta, hogy menjen Pécsre a művészetibe, mivel korábban ő és férje is Pécsen tanultak.
Szüleinek nehéz volt elengedniük Mirellát, de támogatták abban, hogy saját útjára lépjen. Nagyon jól érezte magát Pécsen. Tanárai ott is segítőkészek voltak. Összesen öt évig tanult a Pécsi Művészeti Gimnázium, Szakgimnázium és Technikumban, ahol idén grafikusként végzett.
Pécsi évei alatt kollégiuma online diáklap munkájába is bekapcsolódott, ahol rendszeresen írt és később szerkesztői feladatokat is ellátott. Leginkább filmkritikákat, mese- és sorozatajánlókat szeretett írni. Ekkor vált világossá számára, hogy a grafikát és az írást egyaránt a jövője részének tekinti.
Az újságírói munka meghozta gyümölcsét, idén nyáron részt vett a DUE Médiahálózat táborában, annak apropóján, hogy Az év diáklapja című kategóriában országos másodikak lettek.
A Dunaföldvári Írópalántákhoz való csatlakozása különösen jól jött számára, hiszen már régóta tervezte, hogy valamilyen írói csoport mellé szegődik. Erre ráadásul helyben nyílt lehetősége.
A Levendula Alapfokú Művészeti Iskola grafika szakkörében értesült a Dunaföldvári Írópalánták szerveződéséről. Különösen örült a lehetőségnek, hisz élete egyik álma teljesülhetett. Izgalmas, bár kissé nehéz volt becsatlakoznia, mivel szeptemberben került erre sor, és októberben már várták, mivel rukkol elő.
Többször végigolvasva a többiek munkáit igyekezett úgy írni, hogy ne érződjön, később szegődött hozzájuk. Izgult, de miután mindenkinek tetszett a fejezete, az apró sikerből nagy bátorságot merített.
A szívügyének tekintette a munkát. A többi írópalántával közösen írt regényük, A torony a félhold árnyékában történelmi fikció, így nem a történelmi hűség követése volt a cél. A török vész idején játszódó történet tizenkét ember sorsát meséli el, melyben a szereplők a dunaföldvári várban rejtőznek el, miközben történetük és sorsuk egyaránt összefonódik. Érdekesség, hogy Mirella szereplőjének, Szabó Benedeknek nagyapját, Szabó Istvánt Mirella anyai nagyapjáról nevezte el.
Mivel grafikát tanult, kézenfekvő volt, hogy ő illusztrálja a könyvet. A többiek javaslatára úgy döntött, hogy nem a szereplőket ábrázolja, mivel azok kinézetét az olvasók fantáziájára szerették volna bízni. Végül az egyszerűség kedvéért a digitális grafika mellett döntöttek. A fejezetek előtt egy-egy tárgy, állat vagy más kapcsolódó motívum jelenik meg, hol szimbolikus, hol konkrét formában.
Megtisztelőnek érezte, hogy részt vehetett a munkában, és jó érzés volt részt vennie a könyvbemutatón, ahol szülei, ismerősei mellett korábbi tanárai is megjelentek. Külön boldogságot jelentett számára, hogy legkedvesebb osztálytársai és barátai is eljöttek az ország több pontjáról. Mirella örömmel újságolja, hogy sokaknak eljuttatott már egy-egy példányt a könyvből, még a Németországban élő rokonainak is vitt belőle egyet.
Mirella elmondása szerint, bár sokszor érezte úgy, hogy mélyponton van, most úgy gondolja, jó úton jár. Továbbra is szeretne még együtt dolgozni az írópalántákkal. Emellett tervezi befejezni önálló regényét, ami egy ifjúsági kalandregény. Ezt hat kötetben szeretné megvalósítani és már nyolc éve nagy vágya, hogy egyszer készen kiadhassa.
Zárómondatként megjegyezte, hogy úgy érzi, Dunaföldváron is megtalálta a helyét és egyre több embert ismer meg, ami szintén egy hatalmas érték számára.
