Szénási Zoltánné Melinda Szekszárdon született, bölcskei gyökerekkel rendelkezik, de gyermek- és ifjúkorának jelentős részét Dunaújvárosban töltötte. Itt végezte általános iskolai tanulmányait, majd a Lorántffy Zsuzsanna Szakközépiskolában cipőfelsőrész-készítő szakmát tanult. Sikeres szakmunkásvizsgáját 1994-ben tette le, ezt követően két évig szakmájában dolgozott, utána varrónőként helyezkedett el. A kilencvenes évek végén költözött vissza Bölcskére, ahol 2000. május 20-án férjhez ment Szénási Zoltánhoz, családot alapított. Két gyermekük született: Krisztina és Zoltán. Lányuk a Pannonia Bio-nál dolgozik, és mellette a Károli Gáspár Református Egyetemen emberi erőforrások (HR) szakán tanul, fiuk pedig a Dunaújvárosi Egyetem mérnök informatikus szakán a MÁV Pályaműködtetési ZRT duális hallgatója.
Melinda élete ezen időszaka után útjára talált a munkaterületén is. Az ápoló-gondozó szakma mindig is vonzotta, ezért 2014-ben a református egyház programján keresztül elvégezte a szociális gondozó és ápoló képzést. Így kapott munkát 2016-ban a Dunaföldvári Gyermekjóléti és Alapszolgáltatási Központnál szociális gondozóként.
Elmondása szerint nagyon megszerette a munkáját, és úgy látja: „A szociális munka minden szakterülete nagyon fontos, de az idősek ellátására kiemelten nagy figyelmet kell fordítani. Elsősorban azért, mert a mai rohanó világban a fiataloknak a munka és a család mellett kevés idejük marad az idősek ellátására. Nem feltétlenül azért, mert nem szeretnének foglalkozni velük, hanem mert nem tudják megoldani. Ezen kívül fontos, hogy csökkentsük az időskori magány kialakulását.”
Hangsúlyozza, hogy a bevásárlás, a gyógyszerkiváltás és a személyes higiénia elengedhetetlen, de a beszélgetés, a lelki segítségnyújtás, az emberi szó a legfontosabb. Nagyon jól esnek neki a visszajelzések, és őszintén beszél róla, hogy mennyi mindent lehet az idősektől tanulni. Kimondottan becsüli élettapasztalatukat, és megérinti a kitartásuk. Persze vannak, akik zárkózottabbak, de mindenkivel megtalálja a közös hangot. Munkája során irányadónak tekinti a szakma etikai kódexét, amelynek egyik alapelve, hogy semmilyen formában ne okozzon kárt a kliens számára. („ne árts” elv)
Melinda szociális gondozóként hivatásra lelt, és céltudatosan elindult útján. 2019-ben a Dunavecsei Református Gimnáziumban leérettségizett, és jelenleg a budapesti Pünkösdi Teológiai Főiskola szociális munkás szakára jár.
Munkája elismeréseként 2025. november 13-án az “Év szociális munkása” díjat vehette át. Őszintén meglepte, de nagyon örül neki, és egész családjával együtt büszke az eredményre. A jövőt illetően abban biztos, hogy a szociális szférában szeretne maradni, viszont a diploma után a megszerzett tudást kamatoztatva már más területen, más pozícióban szeretne tevékenykedni. Ugyanakkor elmondja, hogy Dunaföldvárról szeretne nyugdíjba vonulni.
