Zakara Andrea, jógaoktató
Andrea Dunaújvárosban született 1982-ben, de Dunaföldváron nőtt fel, és jelenleg is ott él. Édesapját, Istvánt szinte mindenki ismerte helyben, édesanyja, Jutka pedig ma is a Pentelei utcában működő családi vállalkozást, a Zakara és Társa Villamossági boltot vezeti. Testvére, Gergő 9 évvel fiatalabb nála, villamosmérnökként diplomázott.
Gyermekkorát Dunaföldváron töltötte, ahol általános iskolai tanulmányait is végezte. Később Kecskeméten, a Református Gimnázium hatosztályos képzésében folytatta tanulmányait.
A kollégiumi évek során korán megtapasztalta az önállóságot: új városban, új közegben kellett helytállnia. Ekkor fordult tudatosabban az angol nyelv felé az addig tanult német mellett, és ezzel párhuzamosan egyre erősebben kezdte érdekelni az emberekkel való foglalkozás is.
Székesfehérváron, a Kodolányi János Főiskolán szerzett diplomát angol nyelvtanár és kommunikáció szakon, és bár eredetileg nem a tanári pálya vonzotta, a gyakorlati képzés és a mentorai hatása végül az oktatás irányába is nyitottságot hozott. De elsősorban inkább nyelviskolai környezetben képzelte el a jövőjét.
A diploma megszerzése után egy évre Londonba költözött, ahol au-pairként helyezkedett el egy háromgyermekes családnál Észak-Londonban. A legkisebb gyermek mindössze hat hónapos volt, így feladatai messze túlmutattak a klasszikus gyermekfelügyeleten. A szülők biológus kutatóként dolgoztak, a nagyvárosi közeg és az idegen kultúra pedig jelentősen fejlesztette alkalmazkodóképességét és problémamegoldó készségét: sok helyzetben ösztönösen kellett döntenie.
Ebben az időszakban találkozott először a vegetarianizmussal is, mivel a család húsmentesen élt. Bár korábban sem volt kifejezetten húscentrikus az étrendje, itt vált tudatossá benne, hogy ez az életmód hosszú távon is fenntartható és változatos.
Hazatérését egy személyes fordulópont is meghatározta: egy hazalátogatás során párja megkérte a kezét, és így egy év után a közös jövő mellett döntve visszaköltözött Magyarországra.
Nem számított gyors elhelyezkedésre, ám két nappal hazatérése után értesült egy betöltetlen angoltanári állásról Pakson, az Energetikai Szakközépiskolában (mostani neve Energetikai Technikum és Kollégium). Az interjú gyorsan lezajlott, és szinte azonnali visszajelzést kapott. Az eredetileg egyéves szerződés végül tíz évre hosszabbodott, ezalatt nemcsak tanított, hanem aktívan részt vett az iskola közösségi életében is, segítette a diákönkormányzat munkáját, valamint nemzetközi projektekben is szerepet vállalt.
Európai uniós programok keretében lengyel és szlovák testvériskolákkal dolgozott együtt, diákcseréket és szakmai utakat szervezett és kísért. Ezek az együttműködések jelentős szervezési feladatokat igényeltek, ugyanakkor szakmailag és emberileg is meghatározó időszakot jelentettek számára.
Tíz év után mégis váltott. Bár szeretett tanítani, jól érezte magát az iskolai közegben a támogató kollégákkal, a pedagógusi pályát érintő változások, az egyre inkább terhelő adminisztráció és rengeteg kötöttség miatt úgy érezte, váltania kell.
Ebben nagy szerepet játszott a jóga, ami akkor már szerves része volt életének. Bár pusztán mozgásformát keresve kezdett jógaórákra járni, hamar egyértelművé vált számára, hogy a jóga nem csak fizikai gyakorlás, hanem mentális-érzelmi stabilitást is ad. 2014 jelentette a fordulópontot, elkezdett napi szinten gyakorolni és felismerte, hogy a jóga rendszere hatékony önismereti út.
A jóga fokozatosan egyre nagyobb teret kapott az életében: workshopokon vett részt, különböző irányzatokat ismert meg, és a tanultakat tudatosan építette be a mindennapjaiba. A gyakorlás napi rutinná vált, s egy ideig a tanítás és a jóga egymást kiegészítve segítették személyes fejlődését és belső egyensúlyát. Tudatosan és lelkesen bővítette ismereteit a jóga minden területén, részt vett különböző képzéseken és tanfolyamokon, hogy az eltérő irányzatokat mélyebben megértse.
.
Fontos hangsúlyozni, hogy a jóga nem vallás, nem kötődik egyetlen hitrendszerhez sem. A jóga nem is sport. Sokkal inkább életmód, szemlélet – olyan összetett filozófiai háttérrel, ami nyitott és befogadó, ugyanakkor pontos rendezőelvként, iránymutatóként szolgál számára.
A tanári pálya elhagyása után egyéni vállalkozóként folytatta az angol tanítást, miközben a jóga egyre hangsúlyosabbá vált az életében. Ekkor indult el Dunaföldváron a „SokSzínTér” közösségi kezdeményezés, amelyben aktív szerepet vállalt, s amely fizikai térként és szellemi műhelyként működött: önismereti és spirituális programoknak adott otthont. Az együttműködést a 2020-as Covid–19 járvány megszakította, de ez az időszak új irányt is kijelölt számára.
2020-ban fejezte be az első jógaoktatói képzését, amely egy éven át, havi hétvégi alkalmakból állt, és mély önreflexiót indított el benne. Ez egy női jóga oktató képzés volt, amelyre eleinte csak önismereti folyamatként tekintett, de a végén azt érezte, hogy saját tapasztalásait, és megtanult ismereteket szeretné megosztani, s támogatni a nőket abban, hogy visszataláljanak önmagukhoz.
A Covid-időszak alatt már barátoknak és ismerősöknek is tartott gyakorlásokat, amelyek megerősítették abban, hogy erre visz az útja. Több képzést is végzett még ezután, pl. kismama jóga, babás jóga oktató képzéseket, ezek természetes módon illeszkedtek életútjába.
Saját megfogalmazása szerint a mai társadalmi környezetben nőként különösen fontos a belső stabilitás megőrzése, illetve az, hogy visszataláljunk azokhoz az értékekhez, amit a női minőség képvisel. Ezért munkájában ennek támogatása központi szerepet kapott. Ennek mentén tart női köröket és anyaköröket is, amelyek nem mozgásalapúak, hanem beszélgetésre és önismeretre épülnek.
Tavaly elvégezte a SuryaSoul táncmeditáció oktató képzést is, amely a tánc, a jóga, a csikung és a meditáció határterületén működik. Ezekből is vezetett már néhány alkalmat, melyek örömteli és felszabadító hatásúak voltak. Jelenlegi munkájának fő pilléreit a jóga, a kismamajóga, a babamama jóga és a táncmeditáció alkotják, csoportos és egyéni formában is.
India különösen fontos szerepet tölt be életében, amelyet már fiatalon a „Bengáli tűz” című könyv is megalapozott benne, később pedig a jógával való kapcsolódás mélyített tovább. Első alkalommal 2023 őszén jutott el Rishikeshbe, ahol kéthetes elvonuláson vett részt, ami meghatározó fordulóponttá vált az életében
Ezt követően még három alkalommal tért vissza Indiába: 2024-ben fordítóként kísérte a csoportot és a szervezésben is segített, aztán 2025-ben úgy alakult, hogy csoportvezetői szerepben is helyt kellett állnia. 2026-ban pedig néhány barátjával tért vissza, immár személyes elmélyülés céljából. India azóta is folyamatos inspirációt jelent számára.
