10 évvel ezelőtt már egyszer színre vitték a darabot, táncot, minden érzéket felölelő előadást. Nem is tudom, hogy mi a legjobb kifejezés arra az élményre, ami tegnap este ért engem és úgy vélem a többi nézőt is.
Minden életre kelt
Ahogy beléptünk a kapun piaci kofák hangja ütötte meg a fülünket, persze a kocsmában sem voltak éppenséggel halkan, ahogyan a kovácsműhelyben is égett a parázs, csattogott a fém éles hangja. Pattogott az ostor, szólt a muzsika, árulták a mézeskalácsot és a pogácsát a lányok… Egy színháztól szokatlanul arra kérték a nézőket, hogy vegyüljenek, nézzenék szét a várudvarban, ami szó szerint életre kelt mindkét előadás során.
A szöveges szerepek az idei szezonban, főleg, ha az első előadáshoz hasonlítjuk csak sokasodtak: Bubik Réka és Baksay Erika személyében, akik prózai szereplők voltak, narrátorként vezették a közönséget. Utóbbi Berze-Nagy Ilonát alakította, aki lejegyezte a Fekete kötény legendáját, a Lábuk nyomát elmosta a víz című ifjúsági regényében. A darab ebből dolgozza fel a Mátkatánc című fejezetet.
Réka pedig fekete népviseletbe öltözve és fekete kötényben olyan érzetet keltett, mintha magát a fekete kötényt testesítené meg. Ő volt ugyanakkor az a szereplő is, akinek a háttérből hallottuk már az elejétől kezdve a hangját: bíztatta az embereket, hogy nézelődjenek a „piacon”, alkudozzanak az árusoknál.
Aztán jöttek a törökök
Akinek nem volt szerencséje jegyet vásárolni valamelyik előadásra, az ne gondolja, hogy az előadás csupán a színpadot lakta be. Balra kaptak helyet egy emelvényen a törökök, de a nézőtér közepén is rendszeresen keresztül futott a szereplők egy-egy csoportja. A hátsó emelvényen játszott a kétféle zenekar: a török és magyar zenék autentikusan szólaltak meg.
Bevonultak hát a török katonák Dunaföldvárra, elfoglalták a várat és még a nevét is megváltoztatták, így lett Jir Hisszari. Nem mondom, hogy könnyű dolguk volt a táncosoknak, hiszen szöveg nélkül kellett megjeleníteniük a történetet.
Rémi Tünde többek között ezért, a színpadi jelenlétért, a lányok táncjeleneteinek betanításáért, valamint a Magyar Táncművészeti Egyetemről érkezett táncosokért felelt, azon túl persze, hogy az egész előadás alatt a technikusi pult mellett állt és segítette a munkájukat. Beszélgetésünkkor ő fogalmazta meg, hogy a táncosoknak nem dolga, hogy színészkedjenek, ugyanakkor bele kell vinniük azokat érzéseket, amik a nézők számára is egyértelművé teszik, hogy mi zajlik a jelenetben, merre tart a történet.
Fordult a zene
Az első nagyjelenet, amelyben a magyar táncosok egy augusztus 20-i ünnepséget és mulatságot mutattak be, melynek legszebb része az elsőtáncos lányok és fiúk tánca volt. A város története sok ponton nyomon követhető a táncszínházi előadásban, ez is egy ilyen volt, hiszen visszatérő elemként megjelentek benne olyan földvári családnevek, amelyek a mai napig élnek. Felsorolják tehát a lányok neveit, akik párt találnak és együtt táncolnak a színpad előtti területen.
Majd jön az új török vezér, aki először jobbik arcát mutatja a földváriaknak, biztosítja őket, hogy nem kell leadniuk a terményt, van elég, csak segítsenek átrostálni a búzát, zsákolják be, majd a nagy munkát eszem-iszommal zárják.
A helyiek nem is sejtik, hogy valójában hátsó szándék vezérli a törököket, elrabolják a lányokat. Az asszonyok, amikor ezt megtudják, a török vezérhez sietnek, aki kineveti őket, gúnyt űz belőlük, s azt mondja nekik, ha feketévé változtatják a kötényüket, akkor visszakaphatják a gyerekeiket Read.
Az egyik okos és leleményes asszony tudta mi a teendő, így fekete bodzával befestették a fehér kötényeket, ám csak kinevette őket a török. Ez után következik az előadás legdrámaibb jelenete, amikor is az aga -akit Bozár László játszik- halálra táncoltatja az asszonyt, aki nem hajlik meg előtte.
Csatajelenet: magyarok és törökök egymás ellen, látványos elemekkel tarkított tánc, az előadás csúcspontja, amely az eredeti történet szerint félsikerrel zárul. Az elrabolt gyerekeket szállító egyik gálya elsüllyed, és a fiatalok odavesznek.
A közös munka összehoz mindenkit
Az előadás megálmodója Appelshoffer János volt. Ő volt a mester elme, aki átlátta az összes szálat és a vízióját magabiztosan vegig is vitte. Hozzávetőlegesen 80 embert mozgattak meg, ennyi szereplőre volt ugyanis szükség ahhoz, hogy összeálljon a Mátkatánc: A fekete kötény legendája című előadás.
Volt köztük amatőr, Ördögszekeres, illetve táncművészetis hallgató is.
Egy intenzív, egyhetes próbaidőszak áll a csütörtöki és pénteki előadások mögött, amihez mindenkinek egy kicsit félre kellett tennie a civil életét és a táncnak kellett szentelnie az idejét.
Azonban mindenképpen megérte, hiszen két csodálatos előadást tudhatnak maguk mögött az alkotók, amelyek nem csak, hogy teltházasak voltak, határozottan állítom, ha lett volt harmadik előadás még arra is elkel minden jegy!
Csodálatos előadás volt !
Hálásan köszönjük !
🙂