Dia jókedvvel mesél gyerekkoráról, szüleiről, nagyszüleiről, különösen a nagymamájáról, aki annak idején sokat vigyázott rá. Anyukája elmondása szerint először Dunaújvárosban, majd Nagykarácsonyban élt, míg apukája tősgyökeres dunaföldvári. Apai nagymamájával laknak most is, míg anyukája szüleit gyakran meglátogatják Nagykarácsonyban. Anyukája az Aldiban üzletvezető-helyettes, míg apukája Iváncsán tűzoltó, de autószerelő végzettsége is van. Egy öccse van, aki hatéves. Gyerekkorából nagyon pozitív emlékként él benne, hogy nagyszülei sokat segítettek neki a tanulásban, és bármiben, amire szüksége volt.
Az általános iskolás éveiről is szép emlékeket őriz, amelyeket a Beszédes József Általános Iskolában töltött el. Elmondása szerint nagyon jó tanárai és jó osztálya volt. Kedvenc tantárgyai az informatika és a matematika. Jelenleg Pakson az ESZI-be, az Energetikai Technikum és Kollégiumba jár. Az osztályában a fiúk vannak többségben, így lányként egy kisebb csoporthoz tartozik, de ennek ellenére jól érzi magát. Nagyon érdekli az informatika, főleg a programozás. Jelenleg az iskolában weboldalakat készítenek. Matematikából pedig a számolás, illetve az algebra jellegű műveletek érdeklik. Elmondása szerint programozó szeretne lenni. A számítógépes játékokban is elsősorban azok létrehozása és felépítése érdekli.
A dunaföldvári írópalánták projektjével az osztályfőnöke által megosztott poszt révén került kapcsolatba. Mindig is szeretett fogalmazásokat írni, főleg olyan témákban, amelyek érdekelték, ezért úgy döntött, kipróbálja magát. Mivel a többieknek is tetszett, amit írt, pozitív hozzáállással folytatta a munkát. Diána elmondása szerint az írópalánták közötti közös munka jól zajlott, a csapat tagjai jól tudtak együtt dolgozni. A résztvevők segítőkészek voltak, így ha elakadt az írásban, bátran fordulhatott hozzájuk segítségért, ötletekért vagy akár más tanácsokért. Külön kiemelte Horváth Zsolt és Tomon Adrienn segítségét, akik sok ötlettel támogatták a munkáját. Adrienn például azt is javasolta, hogy az általa megalkotott egyik szereplő kerüljön be Diána történetébe.
A regényben Diána egy Lovász Ilona nevű utcai zenész karakterét alkotta meg. A szereplő megformálásához saját élményei is hozzájárultak, hiszen korábban hét éven keresztül furulyázott a zeneiskolában. Így a zenélés világa sem állt távol tőle. A történetben Ilona utcai zenéléssel próbál pénzt keresni, hogy segíteni tudjon édesanyjának, akivel édesapja halála után kettesben él. Azonban bonyodalmakba keveredik, menekülnie kell, és eltéved Dunaföldváron. Ekkor találkozik egy világjáróval, aki segít neki hazatalálni. Később, amikor a törökök megjelennek a városban, a szereplők útjai ismét összefonódnak, és a vár környékén találkoznak egymással. Ez a regény kulcshelyszíne, a találkozási pont.
Az írás folyamatát Diána összességében gördülékenynek érezte. Bár időnként előfordult, hogy elakadt, ilyenkor segítséget kért a többiektől. Pozitív élmény volt számára a munka, és bízik benne, hogy még lesz alkalma együtt dolgozni az írópalántákkal. Merített is a közös munkából, ugyanis már nekiállt saját könyvének is, ami egy fantasyregény lesz. A jövőjét illetően szintén bizakodó. Szeretne továbbtanulni, akár egyetemen is, de az informatikai pályán való elhelyezkedést is elképzelhetőnek tartja. A dunaföldváriaknak pedig egy rövid, de annál fontosabb üzenetet fogalmazott meg: ne adják fel azt, amibe belekezdenek.
