A ’80-as évek második felében az ÁFÉSZ mellett hirdetői tevékenységet is végzett: saját autójával járta a várost és a piacot, hangszórós rendszerrel hirdetett akciókat, városi eseményeket, valamint 1985 és 1990 között hirdetőirodát működtetett.
1991-től a DEMKO-Feder Kft. gyapjúipari termékeinek területi képviselője lett. Autóval járta Tolna, Baranya és Somogy megyét, bemutatókat tartott, és személyes értékesítéssel építette a vásárlói kapcsolatokat. Néhány év alatt a cég egyik legjobb forgalmazójává vált; a kezdeti három-négyfős csapatból 1996-ra egy 16 főt irányító, négy autóval működő hálózatot épített ki. A direkt marketing piac telítődése és a gazdasági változások miatt 2000-re lezárta pályafutását.
2000 és 2002 között a GLS futárszolgálatnál dolgozott, ahol a pontosság, az önállóság és a napi felelősség dominált mindennapjaiban. Eközben a kamera továbbra is mellette volt: folyamatosan dokumentálta Dunaföldvár eseményeit, és gyarapította saját archívumát.
Már ekkor tudta, hogy neki mi a feladata, és mi az, amit tennie kell még élete során, hogy pályája kiteljesedjen.
István 2002-ben csatlakozott a Dunaföldvár TV stábjához, mely pozíciót a Part-Oldalak Kulturális Egylet tagjaként pályázta meg. Első feladata a városi rendezvények, közéleti események és kulturális programok dokumentálása volt. Operatőri feladatokat látott el. A pályája során az ismert helyi szakemberek, mint András Ferenc és Kovács Sanyi, már ismerősként segítették a munkáját, mely során a csapatmunka, az emberi kapcsolatok és a közösségi összetartás dominált.
Vajai István a televíziós pályán a város vizuális krónikásává vált: archívuma egyedülálló módon dokumentálja Dunaföldvár életét, összekapcsolva a rendszerváltás előtti és utáni korszakot, koncertektől falunapokon, kiállításmegnyitókon, díjátadókon, sporteseményeken át a helyi drámákig és örömökig. A kamera, amelyet 1985-ben vett először kézbe, ekkor vált igazán hivatássá. A szakmai tudás mellett az a fajta emberi jelenlét különbözteti meg, amely miatt mindenki nyitottá válik előtte.
Életútjának egyik legfényesebb csúcspontja 2004-ben érkezett el, amikor a dunaföldvári rendezvényszervezés történetének legnagyobb vállalkozását vezette. A város irányítószámához, a 7020-hoz kapcsolódva eredetileg 7020 adag dunaföldvári húsgombóclevest terveztek elkészíteni, azonban a rendezvény népszerűsége gyorsan túlnőtt minden várakozáson: végül 8000 adag ételt készítettek el, amely Guinness-rekordként került be a város történetébe, és István életének legnagyobb szakmai sikerévé vált.
A leves hagyományos módon, kibelezett cipókba adagolva jutott el az emberekhez: 8000 cipóba összesen 24.000 gombócot tettek, mivel egy adag három gombócból állt. A logisztikai hátteret példátlan együttműködés jellemezte: 15 külön kijelölt helyszínen folyt az ételosztás a teniszpályáról kiindulva, és a város valamennyi civil szervezete aktívan közreműködött a lebonyolításban. A rendezvényt május 1-jén, az Európai Unióhoz való csatlakozás napján tartották, és délután 13 és 17 óra között összesen 7750 adagot adtak ki – mindössze 250 adag maradt vissza a hatalmas mennyiségből.
A rekordkísérlet kulcselemét egy különleges, Olaszországból hozott főzőedény jelentette, amely 3 méter 60 centiméter átmérőjével gigantikus méretet képviselt. A főzést Kovács János, a nagy tiszteletnek örvendő, többszörösen díjazott szekszárdi mesterszakács irányította. A szervezés léptéke minden tekintetben rendkívüli volt: asztalok, padok és sátrak összehangolt mozgósításával egyszerre 3000 embert ültettek le és szolgáltak ki kulturáltan. A háttérmunkában több tucat önkéntes, helyi segítő és logisztikai közreműködő tevékenykedett, akiknek munkája nélkül a Guinness-rekord nem valósult volna meg.
Ez a nap pályáján a „hab a tortán” pillanata lett: egy olyan rendkívüli eredményt hozott létre, amelyben egyszerre jelent meg a közösség iránti elkötelezettsége, a szervezési tapasztalata, a város szeretete és a szakmai maximalizmusa. A jövőre nézve továbbra is eltökélt abban, hogy folytatja azt a közösségi és vizuális szolgálatot, amely egész eddigi életét meghatározta – ugyanolyan odaadással, ahogyan mindig is jelen volt a kamera mögött és a városi események élvonalában.
