Ihász Zoltán – kerékpáron Párizs és Brest között majd Olaszországtól Norvégiáig

A munka mellett Ihász Zoltán idővel a sportban is megtalálta önmagát. A kerékpározás először egyszerű kikapcsolódásként jelent meg az életében, majd fokozatosan szenvedéllyé, később komoly teljesítményforrássá vált.

Egy egyszerű áruházi montin kezdett tekerni, de hamar érezte, hogy ennél többre vágyik. Rövid időn belül jobb kerékpárra váltott, majd megvette első crossfitness bringáját. Innen vezetett az út az országúti kerékpárig, amely 2017-ben nyitott új fejezetet számára. „Mindig kinőttem az előző szintet, mindig többre vágytam” – mesélte. A váltásokkal párhuzamosan nőtt a teljesítménye, hosszabb és gyorsabb távok következtek.

Az országúti kerékpár hozta el számára a BRM-túrák világát. Ez a francia eredetű, több mint százéves hagyomány a hosszútávú kerékpározásról szól: kétszáz, háromszáz, négyszáz, hatszáz kilométeres távok teljesítéséről, önálló frissítéssel és külső segítség nélkül. A résztvevők minden esetben maguk oldják meg a felmerülő problémákat, így a teljesítmény nemcsak fizikai, hanem lelki és logisztikai kihívás is.

Zoltán 2019-ben ismerte meg közelebbről ezt a világot. Akkor olvasott először a Paris–Brest–Paris túráról, amely kilencven órás limitidő alatt teljesítendő 1200 kilométert jelent Franciaországban, oda-vissza Párizs és Brest között. A történetek és beszámolók nagy hatással voltak rá. Ekkor döntötte el, hogy egyszer ő is ott lesz a legendás eseményen.

A nagy cél 2023-ban érkezett el. Párizsban ott állt a rajtnál, majd kilencven óra alatt teljesítette a teljes 1200 kilométert. „Nem a táv volt a legnehezebb, hanem az alvás hiánya. Itthon 600 kilométert le lehet tekerni alvás nélkül, de ott négy napig kellett menni. Az álmosság jobban kifárasztott, mint a pedálozás” – fogalmazott. A sikeres teljesítés mérföldkővé vált az életében, és megerősítette abban, hogy újabb célokat tűzzön ki maga elé.

A következő kihívás a transzkontinentális utak felé terelte. Ezek több ezer kilométeres túrákat jelentettek, amelyeken kontinenseken, országokon át vezet az út. Zoltán végül egy Olaszországból induló, Norvégia legészakibb pontjáig tartó expedíciót választott, amelyen biztosított szállásokkal, napi kétszáz kilométer körüli távokkal tervezték az utat. A húsz napra tervezett útvonalat tizenkilenc nap alatt teljesítették. „Mások sátorral mentek, mi inkább biztos szállásra építettünk. Így tudtam minden nap tisztálkodni és rendesen pihenni” – mondja.

Az észak-európai út ideális körülmények között zajlott: hűvös, esős idő kísérte, ami kedvezett a teljesítménynek. Technikai gond nélkül, mindössze egy defekttel érték el Európa legészakibb pontját. A felszerelést a Pannonia Bio támogatta, merinó gyapjú ruházattal, amely nagyban hozzájárult a komforthoz.

Ma Zoltán újabb célok felé fordul. Az aszfaltos hosszútávok mellett egyre inkább érdeklődik a gravel-kerékpározás iránt, amely keresztedzésként is erősíti a felkészülést. A jövőben hazai és környékbeli túrákon szeretne részt venni, de az országúti kihívások továbbra is megmaradnak az életében.

A jövőben sem tervezi, hogy megáll. Már most a gravel kerékpározás felé fordul, amely új terepeket és kihívásokat tartogat számára. Így Ihász Zoltán élete a munka mellett továbbra is a felfedezésről, a kitartásról és az új utak kereséséről szól.