Kevés ember van, akit annyi szeretet és megbecsülés övez a volt munkahelyén, mint Jani bácsit. Nem csoda: több évtizedes postásmúltja alatt mindig mosollyal, segítőkészséggel és emberséggel fordult kollégáihoz és az ügyfelekhez egyaránt. Most, hogy már nyugdíjas, sokan kérdezik: „Hogy telnek a napjai?” A válasz megnyugtató és inspiráló is egyben.
Május 6-a fontos dátum Jani bácsi életében: ezen a napon lépett nyugdíjba, méghozzá több évtizedes szolgálat után, amit nagy tisztelettel és becsülettel végzett a postán.
Nemrég visszalátogatott egykori munkahelyére, ahol szívélyes fogadtatásban volt része. A hangulat kiváló volt – mintha el sem telt volna az azóta eltelt idő. Régi kollegái, Görög Krisztina postavezető, Gubacsi Katalin helyiellenőr, valamint Baráth Sándor és Bogdánné Lendvai Kitti kézbesítők örömmel üdvözölték.
A nyugdíjas hónapok nem jelentik számára a leállást – sőt, új lendületet hoztak az életébe. Napi szinten kerékpározik, aktívan dolgozik a virágoskertjében, ahol nemcsak a növények, de ő maga is újra kivirágzik. Vallásos, katolikus emberként a templom is fontos része lett életének: szombat esténként misére jár, ahova gyalog teszi meg az utat, és rendszeresen olvas Bibliát, vallásos írásokat, lelki könyveket. A templomban és kertjében újra és újra megújul, felfrissül – ahogy ő mondja: „Ott teljesen átalakulok.”
Baráti köre is megmaradt, sőt megerősödött: szűk társasággal heti, kétheti rendszerességgel összejárnak, beszélgetnek, nosztalgiáznak, nevetnek – pont, ahogy egy jó nyugdíjas életben lennie kell.
Bár a közélet és politika nem érdekli, a híreket azért követi: a tévében rendszeresen megnézi a Tényeket, emellett szívesen néz sorozatokat, vetélkedőket, különösen a Kincsvadászatés a Szerencsekerék a kedvencei. A sport is fontos számára, különösen a labdarúgás, meccseket néz – nagy örömmel követi a magyar válogatott mérkőzéseit.
Ebédre az Aranyfácánba fizet be, és különösen kedveli a főzelékeket – a borsó- és babfőzelék a nagy kedvencei –, valamint a gyümölcslevest, amit mindig mosolyogva említ.
Jani bácsi hozzáállása már példaértékű: olyan ember, aki aktívan, hittel, szeretettel éli nyugdíjas éveit. Bejött neki a nyugdíjas élet, nagyon szereti, és szerinte érdemes várni rá, úgyhogy azt üzeni nekünk: „Azt kívánom mindenkinek, hogy jusson el idáig – erőben, egészségben –, és élvezze a nyugdíjat, a társaságot, és a megérdemelt pihenést.”
Bővebb írásunkat Jani bácsiról a Part-Oldalak következő számában olvashatják!
