Az 1990-es évek eleje fordulópontot jelentett mind Dunaújváros, mind Dunaföldvár életében. A szocializmus évtizedeinek ipari és közösségi világa néhány év alatt gyökeresen átalakult. A piacgazdaságra való áttérés, a privatizáció, a tulajdonviszonyok és a társadalmi értékrend átalakulása új helyzet elé állította a Duna két partjának településeit.
A Dunai Vasmű átalakulása
A rendszerváltás után a Dunai Vasmű (ekkor már Dunaferr Rt.) a magyar nehézipar egyik legnagyobb átalakuláson áteső vállalatává vált. A korábbi állami nagyvállalat piaci környezetben találta magát, ahol a korábbi biztos állami megrendelések megszűntek, és a versenyképesség, a hatékonyság vált kulcskérdéssé. A kilencvenes évek elején drasztikus létszámleépítések kezdődtek, több ezer dolgozó veszítette el munkahelyét. Sok család életét alapjaiban rázta meg a változás.
A cég ugyanakkor fokozatosan igyekezett alkalmazkodni az új gazdasági környezethez. A 90-es évek második felében megkezdődött a technológiai korszerűsítés és a termelés racionalizálása. 2004-ben az ukrán ISD csoport többségi tulajdonába került a vállalat, ekkor vette fel az ISD Dunaferr Zrt. nevet. A befektetők modernizációs programot indítottak, új henger- és acélművi beruházásokkal. Bár a termelés újra stabilizálódott, a gyár már soha nem érte el a korábbi, több tízezres foglalkoztatási szintet.
A kohászat továbbra is Dunaújváros identitásának része maradt, de a város gazdasága lassan diverzifikálódott: logisztikai, kereskedelmi és oktatási központi szerepkörök kezdtek kialakulni.
Dunaújváros arculatában a szocialista múlt ipari öröksége és a modern városi életforma sajátos egyensúlyt alkot.
Dunaföldvár a 90-es évektől
A rendszerváltás Dunaföldvárt sem hagyta érintetlenül. A mezőgazdasági termelőszövetkezetek és állami gazdaságok átalakítása, majd felszámolása sok helyi család életében okozott bizonytalanságot. Ugyanakkor a település előnyére vált a földrajzi helyzetéből fakadó logisztikai potenciál: a 6-os főút, a Duna-híd és később az M6-os autópálya közelsége a várost a régió fontos közlekedési csomópontjává tette.
A 2000-es évektől Dunaföldvár új fejlődési pályára lépett. A borászat, a helyi turizmus, valamint a mezőgazdasági feldolgozóipar kapott nagyobb hangsúlyt. Az új Duna-híd forgalma a település kereskedelmét is fellendítette. A város arculatát fokozatosan megújították: közterek, intézmények, iskolaépületek korszerűsödtek.
Két város, egy folyó – közös múlt, közös jövő
A 21. század elején a Duna két partján fekvő települések sorsa újra összekapcsolódott. A gazdasági, infrastrukturális és munkaerőpiaci kapcsolatok erősödése mellett a közös kulturális programok, testvérvárosi és regionális együttműködések is egyre gyakoribbá váltak. A Dunaferr körüli nehézségek, a globális gazdasági válságok, majd az energiaár-robbanások ellenére Dunaújváros továbbra is a magyar ipar egyik jelképe maradt – míg Dunaföldvár megőrizte kisvárosi, hagyományokra építő, de nyitott karakterét.
A rendszerváltás utáni három évtized tehát új korszakot nyitott: a kohászok városa és a történelmi mezőváros eltérő, mégis egymásra ható utakat jártak be. Mindkettő történetében ott húzódik a közös nevező: a Duna, amely nem elválasztotta, hanem mindig is összekötötte őket.
Képek:
Dunaferr – Category:Dunaújváros Iron and Steel Plant – Wikimedia Commons
File:Dunai vasmű irodaház.jpg – Wikimedia Commons
A cikk nyilvánosan elérhető sajtóanyagok és gazdasági elemzések alapján készült.
Képek: Wikimedia Commons
_Dunai_Vasm%C5%B1._Fortepan_6579.jpg){kind=link}