Egykor a helyi ÁFÉSZ (Általános Fogyasztási és Értékesítési Szövetkezet) boltjai a mindennapok szerves részét képezték. Az ott dolgozók számára nem csupán munkahelyet, hanem közösséget és biztos jövőt is jelentettek. Kövics Sándorné visszaemlékezései alapján most betekintést nyerhetünk abba, milyen volt egy áfészes életút a nyolcvanas évektől egészen a kétezres évek közepéig.
Az első lépések
A történet a szekszárdi Kereskedelmi Iskolában kezdődött a nyolcvanas évek elején. Bár eredetileg élelmiszer-eladónak készült, végül a műszaki cikkek kereskedelmében találta meg a helyét. 1980-ban indultak a tanulóévek: egy hét iskola, egy hét gyakorlat – így került kapcsolatba az ÁFÉSZ-szel, ahol három évet töltött a műszaki osztályon. Ekkoriban Farkas László volt a vezető, és Sallai Józsefné látta el a tanulók oktatását.
1983-ban szakmunkásvizsgát tett, és megnyílt számára a lehetőség, hogy a Kossuth Lajos utcai villamossági boltban folytassa a munkát, ahol Szűcs Ágnes volt a boltvezető és Farkas Julianna a helyettes. Innen indult el igazi áfészes pályafutása.
A nyolcvanas és kilencvenes évek változásai
A fiatal kereskedő hamar beilleszkedett, de a rendszerváltás körüli években kisebb kitérőket tett: a nyolcvanas évek végén rövid ideig a Marcipánban dolgozott, majd 1990-ben visszatért az ÁFÉSZ-hoz, de ekkor már szülési szabadságra is készült. A kilencvenes évek elején a Delikáteszben, majd egy játékboltban kapott munkát, mindkettő az ÁFÉSZ hálózatához tartozott.
1996-ban ismét szülési szabadságra ment, és hosszabb időre háttérbe szorult a munkavégzés. Az ÁFÉSZ ekkorra már nehéz időszakát élte: az üzletek fokozatosan bezártak, az irodai háttérmunka pedig az Irinyi utcai központba került. 2006-ig maradt az ÁFÉSZ alkalmazottja – az utolsók között, akik még a szövetkezet kötelékében dolgoztak.
Új utak az ÁFÉSZ után
A szövetkezet megszűnése után sem szakadt el teljesen a kereskedelemtől: a Pintó villamosságinál helyezkedett el, ahol körülbelül négy-öt évig dolgozott. A kétezres évek elején polgárőrként is tevékenykedett, majd 2011 augusztusától a Napsugár Idősek Otthonában vállalt munkát tanyagondnokként – ezt a hivatást a mai napig folytatja.
Visszaemlékezések
Ha az ÁFÉSZ-nél töltött évekről beszél, a legfontosabb szó mindig előkerül: a családias légkör. Tanulóként azt érezte, hogy az idősebb dolgozók segítőkészek, türelmesek voltak a fiatalokkal. A közösség összetartó ereje számára mindent felülírt.
„Fiatal fejjel azt hittem, onnan fogok kiöregedni” – mesélte. Bár végül másként alakult, jó szívvel gondol vissza azokra az évekre, amikor az ÁFÉSZ közösségének tagja lehetett.
