Ihász Zoltán nyolcadik osztályig Dunaföldváron tanult és nőtt fel. Ezután Budapestre költözött, ahol műszerész iskolába járt, és irodagép műszerészként végzett. Amikor 1991-ben befejezte a középiskolát, belépett a családi vállalkozásokba, többek között a pékségbe. Itt tanulta meg az édesapjától, hogyan kell higiénikusan gyártani, terméket fejleszteni és a minőséget fenntartani. A minőség mindenek felett – volt a jelszava az ismert dunaföldvári pékmesternek.
A sörgyártást 1994-ben indították el, ám a család 1995 végén eladta a sörfőző berendezést Brazíliába. Ifjabb Zoltán ezért 1996 júniusában Brazíliába utazott, hogy folytassa, segítse az ottani projektet. A portugál nyelvet könyv és kazetta segítségével kezdte előtte tanulni.
Brazíliában Zoltán maga vezette a gyártás beindítását. Teljesen a munka, a feladat elvégzése határozta meg a kinti útját, hogy mint szakember megoldja a beüzemelést. A beszereléstől a napi termelésig minden feladatot ő irányított. A folyamat hat-hét hétig tartott. Minden reggel korán kezdett és éjfélig dolgozott. Októberben az üzem megnyitása egybeesett a helyi sörfesztivállal, így a rendezvény rögtön nagy nyilvánosságot adott a vállalkozásnak.
Mindez a harmincezres lakossággal rendelkező Timbó városában történt, Dél-Braziliában egy kétszer akkora, de fele annyi lakossal rendelkező tartományban, mint hazánk: Santa Catarina-ban. Nagyon jók voltak a helyi üzleti kilátások, mivel a legközelebbi nagyobb sörfőzde Curitiba városában működött, négyszáz-ötszáz kilométerre. Timbó családias környezetet biztosított, és a helyi sajtó folyamatosan bemutatta az alakuló projektet, mivel a kis sörfőzde akkor a környéken még ritkaságnak számított.
Zoltán 1997-ben megismerte brazil feleségét, és még abban az évben össze is házasodtak, később fiúk született. Így a családalapítás miatt tovább maradt Brazíliában, már új családjával.
1998 és 2004 között több sörfőzdében dolgozott, és saját sörüzletet is elindított, de 2004-ben a család visszaköltözött Magyarországra. Zoltán fia akkor kezdte az iskolát, ráadásul édesapja itthon már a gluténmentes kenyér fejlesztésével foglalkozott, ami új lehetőséget adott a családnak.
Zoltán a hazatérés után a pékségben szerzett tudását a gluténmentes kenyér fejlesztésére fordította, majd 2009-ben önállósodott, kiválva a pékségből.
2012-ben csatlakozott a Bio Ethanol céghez. A sörfőzésben szerzett tapasztalatait a fermentációs technológiában használta, és így egy rövid, egyéves megszakítás kivételével folyamatosan azóta is a cégnél dolgozik.
Pályája során mindig a minőséget, a higiéniát, a termékfejlesztést és az innovációt követte. A családi vállalkozásokban, a brazíliai sörüzemben és a hazai gluténmentes kenyér fejlesztésében szerzett tapasztalatait lépésről lépésre építette egymásra, hogy haladjon élete kalandos útján.
(folytatása következik)
